παρεμπολάω-ῶ

παρεμπόρευμα

παρεμπορεύομαι
παρεμπόρευμα, ατος (τὸ) affaire secondaire, accessoire, Luc. Dem. enc. 22 ; M. Ant. 3, 12 ; Clém. 283.
Étym. παρεμπορεύομαι.