παροξυτόνως

παροπλίζω

παροπλισμός
παρ·οπλίζω (pf. παρώπλικα) désarmer, Pol. 2, 7, 10, etc. ; DS. 4, 10 ; 14, 67 ; Plut. Cato mi. 68 ||
Moy. m. sign. Numén. (Ath. 306c).