πελάτις

πελάω-ῶ

πέλεθος
πελάω-ῶ (seul. prés.) c. πελάζω ||
E Ind. 3 sg. πελάει, Opp. C. 1, 515 ; impér. 2 sg. πέλα, Poèt. (Plut. M. 457c) ; inf. πελᾶν, Soph. El. 497 ; épq. πελάαν, Hh. 6, 44.
Étym. πέλας.