Πελινναῖον

πελιός

πελιότης
πελιός, ά, όν :
1 livide, plombé, Hpc. Progn. 37 ; Dém. 1157, 6 ||
2 en gén. sombre, Nic. Th. 279.
Étym. πελός ; cf. πολιός.