περίδημα

περιδηριάω

περιδήριτος
περι·δηριάω (part. prés. épq. περιδηριόων) lutter courageusement, Q. Sm. 6, 287 ||
Moy. (3 pl. prés. épq. περιδηριόωνται) m. sign. Q. Sm. 4, 165.