περιορμίζω

περιορύσσω

περιορχέομαι-οῦμαι
περι·ορύσσω, att. περι·ορύττω :
1 creuser tout autour, Hdt. 2, 99 ; Arstt. Probl. 20, 8 ; Th. C.P. 5, 6, 3 ; au pass. Plat. Criti. 118c ||
2 fouiller ou extraire tout autour, Plut. Ant. 45.