περίρρυτος
περιρρώξπερίρρυτος, ος, ον
[ῠ]
1 pass. baigné de tous côtés, Od. 19, 173 ; Hés. Th. 193, 290 ; Alcm.
21 ; Hdt.
4, 42, 45 ; Eschl. Eum. 77 ; Soph. Ph. 1 ; Thc. 4, 64 ||
2 act. qui coule tout autour, Eur. Ph. 216 ||
E Fém. -η, Alcm. Eschl. ll. cc.
Étym.
περιρρέω.