φιλοτεχνητέον

φιλοτεχνία

φιλότεχνος
φιλοτεχνία, ας ()
1 goût des arts ou de l’élégance, d’où culture des arts, Plat. Criti. 109c ; Arr. Epict. 2, 5, 21 ||
2 habileté, en mauv. part, Ctés. (DS. 2, 8) ; DS. 3, 37.
Étym. φιλότεχνος.