φρῖκος

φρικτός

φρικτῶς
φρικτός, ή, όν, qui fait frissonner, effrayant, terrible, Anth. 1, 420 ; 9, 524 ; Orph. H. 13, 6 ; Plut. Cic. 49, etc. ||
Cp. φρικτότερος, Plut. Num. 10 ; sup. φρικτότατος, Ath. 440e.
Étym. vb. de φρίσσω.