φυλλοχοέω-οῶ

φυλλοχόος

φυλλόω-ῶ
φυλλο·χόος, ος, ον, qui laisse tomber ou perd ses feuilles, Hés. (Poll. 1, 231) ; A. Rh. 4, 217 ; Plut. M. 734d, 753d.
Étym. φ. χέω.