πῖος, α, ον [ῑ] c. πίων :
1 gras, Pd. P. 4, 99 ; Epich. fr. 92 Ahrens ; Orph.
Arg. 508 ;
τὸ πῖον, graisse, Hpc. 508, 45, etc.
ou lait épais, Nic. Al. 77 ||
2 onctueux, Hdt. 2, 94 ||
Cp. πιότερος, Hh. Ap. 48 ; Th. C.P. 2, 4, 5 ; sup.
πιότατος, Il.
9, 577 ; Hés.
O. 583 ;
Arstt. Probl.
5, 5, etc.
Étym.
πῖαρ, cf.
πίων.