πολύνομος

πολύνοος-ους

Πόλυνος
πολύ·νοος-ους, οος-ους, οον-ουν [] plein d’intelligence, de bon sens, Porph. V. Plot. 64, 6, etc. ; Hiérocl. C. aur. 480 Mullach etc.
Étym. π. νόος.