προχειμάζω

προχείμασις

προχειρίζω
προχείμασις, εως () [] mauvais temps avant la saison, Plin. H.N. 18, 25, 57 ; Vég. Mil. 4, 40 [προχειμάζειν dans l’édition de Lang].
Étym. προχειμάζω.