προσαναπλέκω

προσαναπληρόω-ῶ

προσαναπτύσσω
προσ·αναπληρόω-ῶ, suppléer à l’insuffisance de, compléter, suppléer, combler, acc. Arstt. Pol. 1, 8, 8 ; DS. 5, 71 ; NT. 2 Cor. 9, 12 ||
Moy. m. sign. Plat. Men. 84d.