προσαναπτύσσω

προσαναρρήγνυμι

προσαναρριπίζω
προσ·αναρρήγνυμι :
1 briser en outre, Plut. Crass. 25 ||
2 faire rompre, faire éclater, acc. Plut. Cleom. 30 ; fig. Phil. 2, 372.