προσδόκιμος
προσδοξάζωπροσδόκιμος, ος, ον,
attendu, Hdt. 8,
20, etc. ; en
parl. de pers. Thc. 1, 14 ; τινι, Hdt. 1, 78 ; Thc. 7, 15, par qqn ;
avec un part. προσδόκιμός ἐστιν ἔχων, etc. ; Dém. 69, 23, on l’attend ayant, etc., c. à d. avec,
etc. ; cf.
Hdt. 9, 89,
etc. ; avec un
inf. προσδόκιμός ἐστιν ἥξειν,
DS. 18, 64, on
l’attend venir.
Étym.
προσδοκάω.