προσπαίως

προσπαλαίω

Προσπάλτιος
προσ·παλαίω [πᾰ]
1 lutter contre, dat. Pd. I. 4, 90, Plat. Theæt. 162b, etc. ||
2 s’exercer ou jouer à, dat. Plut. M. 793b ; ἐν τοῖς λόγοις, Plat. Theæt. 169d, s’exercer à la parole.