προσπάσσω

προσπάσχω

προσπατταλεύω
προσ·πάσχω (f. προσπείσομαι, ao. 2 προσέπαθον, etc.)
1 éprouver en outre, Plat. Phæd. 47a ; Mach. (Ath. 346a) ||
2 avoir de l’affection ou du goût pour, dat. Isocr. 217a ; Plut. M. 514a, Sert. 26 ; Luc. Dem. enc. 40, etc.