προσρήγνυμι

πρόσρημα

πρόσρηξις
πρόσρημα, ατος (τὸ)
1 parole adressée à qqn, salutation, Plat. Charm. 164e ; DC. 69, 18, etc. ||
2 dénomination, nom, Plat. Phædr. 238b, Leg. 960c ; Dém. 630, 8.
Étym. *προσέρω.