πυκινός

πυκινόφρων

πυκινῶς
πυκινό·φρων, ονος (ὁ, ἡ) [ῠῐ] à l’esprit sensé, sage, prudent, avisé, Hh. Merc. 538 ; Hés. fr. 79 Göttling.
Étym. πυκινός, φρήν.