ῥήτωρ

ῥητῶς

ῥηχίη
ῥητῶς, adv. en termes exprès ou formels, expressément, Pol. 3, 23, 5 ||
Cp. ῥητότερον, Clém. 1, 1317 b Migne. Sup. ῥητότατα, Sext. 7, 16.
Étym. ῥητός.