σατραπεῖα

σατραπεύω

σατραπηΐη
σατραπεύω [ᾰᾰ]
1 intr. être satrape, Xén. Hell. 3, 1, 12 ||
2 tr. gouverner comme satrape, acc. Xén. An. 1, 7, 6 ; Hld. 2, 24, etc. ; gén. Xén. Hell. 3, 1, 10 ; An. 3, 4, 31 ; Plut. Them. 30.
Étym. σατράπης.