σατυρίζω

σατυρικός

σατύριον
σατυρικός, ή, όν [ᾰῠ]
1 semblable à un satyre, Plat. Conv. 221e ; Plut. Cato ma. 7, Galb. 16, etc. ||
2 qui concerne le drame satyrique, Plat. Conv. 222d ; Arstt. Poet. 4, 17, etc. ; τὸ σ. le drame satyrique, Xén. Conv. 4, 19, etc.
Étym. σάτυρος.