σέμνωμα

σεμνῶς

Σεμπρώνιος
σεμνῶς, adv. avec gravité, d’une manière imposante, Eschl. Suppl. 493 ; Eur. Ion 1133 ; Xén. Cyr. 6, 1, 6, etc. ||
Cp. -ότερον, Xén. Mem. 3, 5, 20 ; sup. -ότατα, Pol. 15, 31, 7.
Étym. σεμνός.