σεπτέος

σεπτήριον

Σεπτίμιος
σεπτήριον, ου (τὸ) litt. « la vénération », n. d’une fête d’Apollon, à Delphes, appelée aussi ἐνναετηρίς, Plut. M. 293b.
Étym. σέϐω.