σκοταῖος
σκοτασμόςσκοταῖος, α
ou ος, ον :
1 ténébreux, obscur,
DS. 3, 48 ;
DH. 8, 1 ;
Plut. Fab.
7, etc.
||
2 avec
un n. de pers. qui fait qqe ch. dans l’obscurité :
σκοταῖος παρῆλθεν, Xén. Hell. 4, 5, 18, il arriva à la nuit ; cf. Xén. An. 4, 1, 5 ; Cyr. 7, 1, 45,
etc. ||
E Fém. -ος, DS. Plut. ll. cc.
Étym.
σκότος.