σφαγεῖον, ου
(
τὸ) [
ᾰ]
1 vase pour recueillir le
sang de la victime, Eschl. Ag. 1092 ; Eur. El. 800, I.T. 335, etc. ; Ar. Th. 754 ||
2 la victime elle-même,
Eur. Tr.
742 ||
E Dans une inscr. att. CIA.
2, 678, b, 20
(378/366 av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 41.
Étym.
σφάζω.