σταθμοδότης

σταθμόν

σταθμόνδε
σταθμόν, οῦ (τὸ) c. σταθμός, d’ord. au plur. τὰ σταθμά, Soph. O.R. 1139, etc. ; Xén. Eq. 4, 3, etc. ; conservé au sg. au sens de poids dans les inscr. att. CIA. 2, 701 ; 1, 50, 54 (344 av. J.-C. etc. ; v. Meisterh. p. 113, 13).