στεινός

στεῖνος

στείνω
στεῖνος, εος-ους (τὸ)
1 lieu étroit, resserré, Il. 8, 476, etc. ; Od. 22, 460 ||
2 anxiété, angoisse, Hh. Ap. 533.
Étym. ion. et épq. c. στένος.