στέλεχος, ου
(ὁ) c. le suiv.
Luc. V.H.
1, 8.
στέλεχος
στελεχόω-ῶστέλεχος, εος-ους
(τὸ)
1 base de la tige
ou du tronc, Pd.
N. 10, 165 ;
Hdt. 8, 55 ;
d’où tige ou
tronc, Ar. Lys.
336 ; Dém.
1073, 27 ; Arstt. H.A. 6, 17, etc. ||
2 tronc coupé, bûche,
fig. Lysipp.
(Com. fr. 2,
746).