στενακτέον

στενακτός

στεναχίζω
στενακτός, ή, όν :
1 gémissant, plaintif, Eur. Ph. 1302 ||
2 lamentable, Soph. O.C. 1663 ; Eur. H.f. 917.
Étym. vb. de στενάζω.