στενοχωρία
στενόχωροςστενοχωρία, ας
(ἡ)
I espace étroit,
resserré, Thc. 2,
89 ; 4, 26 ; 7, 70 ; Xén. An. 1, 5, 7 ; Hell. 1, 3, 7 ;
Plat. Leg.
708b,
Theæt. 195a ; p. opp. à εὐρυχωρία
et ἄνεσις,
Plut. M.
679e ;
en parl. du temps, courte durée,
El. V.H.
2, 41 ; 3, 23
||
II fig. :
1 détresse, Pol. 1, 67, 1 ||
2 anxiété, Plut. M. 182b ; NT. 2 Cor. 6, 4 ||
E Ion. στενοχωρίη,
Hpc. Art.
791.
Étym.
στενόχωρος.