στενόπορος
στενόπουςστενό·πορος, ος, ον,
au passage étroit, Hdt. 7, 211 ; Eschl.
Pr. 729 ;
Eur. Andr.
1144, etc. ;
subst. τὸ
στενόπορον, Xén. Hell. 4, 6, 12 ;
Ath. 13 ;
τὰ στενόπορα, Hdt. 7, 223 ; Thc. 7, 73 ; Xén. Œc. 20, 9, défilé ||
E Ion. στεινόπορος,
Hdt. ll.
cc.
Étym.
στ. πόρος.