στεφανωτίς

στεφανωτρίς

στεφηπλόκος
στεφανωτρίς, ίδος [ᾰῐδ] adj. f. propre à faire des couronnes, Antiph. (Ath. 75c) ; Plut. Ages. 36.
Étym. στέφανος.