στρατιή

στράτιος

Στράτιος
στράτιος, α, ον [] qui préside aux armées, ép. de Zeus, Hdt. 5, 119 ; Arstt. Mund. 7, 3 ; Plut. Eum. 17 ; d’Arès, Plut. M. 757d ; d’Athèna, Plut. M. 801a ; Luc. D. mer. 9, 1 ; στράτιον, adv. Ar. Vesp. 618, en guerrier ||
Cp. στρατιώτερος, Alc. 29.
Étym. στρατός.