στρουθιόμηλον

στρουθίον

στρούθιον
στρουθίον, ου (τὸ) petit moineau, Anaxandr. (Com. fr. 3, 164) ; Arstt. H.A. 5, 2, 4 ; 9, 7, 10 ; Ath. 571e, 654b ;.
Étym. στρουθός.
στρουθίον, ου (τὸ) c. στρούθειον 1, Th. H.P. 2, 2, 5.