στυγνοποιός

στυγνός

στυγνότης
στυγνός, ή, όν :
I act. qui hait, hostile à, dat. Eschl. Pers. 286 ; Soph. El. 918 ||
II pass. :
1 odieux, haïssable, terrible, en parl. de pers. ou de ch. Eschl. Pr. 886, etc. ; Soph. Ph. 1348, etc. ||
2 triste, sombre, Eschl. Ag. 639 ; Soph. O.R. 673 ; Eur. Alc. 777, etc. ; Xén. An. 2, 6, 9 et 11 ; adv. στυγνόν, Soph. Ant. 1226, tristement ||
Cp. -ότερος, Plut. ; sup. -ότατος, Eur.
Étym. στύγος.