συμπλήσσω

συμπλοϊκός

συμπλοκή
συμπλοϊκός, ή, όν, d’une même traversée : συμπλοϊκὴ φιλία, Arstt. Nic. 8, 12, 1, amitié contractée pendant une traversée commune.
Étym. συμπλέω.