συμποίμην

συμπολεμέω-ῶ

συμπολίζω
συμ·πολεμέω-ῶ, faire la guerre comme allié de ou de concert avec : τινι, Xén. An. 1, 42, 3 ; 3, 1, 5 ; Plat. Ep. 350d ; Plut. Phil. 13 ; ou μετά τινος, Plat. Rsp. 422d ; Dém. 304, 17, avec qqn ; abs. Thc. 1, 18 ; 8, 46 ; And. 26, 27, etc.