συνατροφέω-ῶ

συνατυχέω-ῶ

συναυαίνω
συν·ατυχέω-ῶ [ᾰῠ] être malheureux ensemble ou avec : τινι, DS. 13, 52, etc. ; ou μετά τινος, Lycurg. 166, 28, avec qqn ; abs. Plut. M. 64c.