συνουσιασμός

συνουσιαστής

συνουσιαστικός
συνουσιαστής, οῦ () qui a des relations d’amitié, d’intimité avec qqn, Plat. Min. 319e ; particul. qui suit les leçons d’un maître, écolier, Xén. Mem. 1, 6, 1 ; DH. Lys. 3, p. 458, 5 ; Plut. M. 8b.
Étym. συνουσιάζω.