συνύπαρξις

συνυπάρχω

συνυπατεύω
συν·υπάρχω, exister avec ou en même temps que, dat. Phil. 2, 620 ; abs. Arstt. Eud. 7, 9, 3 ; Pol. 12, 18, 3 ; Arr. Epict. 2, 1, 2.