τερμινθίς

τέρμινθος

τερμιόεις
τέρμινθος, ου ()
1 c. τερέϐινθος, Hpc. 667, 43 ; Arstt., Mir. ausc. 88 ; Th. H.P. 9, 2, 2 ; Anth. 1, 30, etc. ||
2 p. anal. sorte d’ulcère, Hpc. 51, 38 ; 1176d ; Th. H.P. 3, 2, 6, etc.