τετραπηχυαῖος

τετράπηχυς

τετραπλασιάζω
τετρά·πηχυς, υς, υ, gén. εος, long, large, etc. de quatre coudées, Hdt. 7, 69 ; Ar. Vesp. 553, Ran. 1014 ; Plat. Rsp. 462d.
Étym. τ. πῆχυς.