θελοντής

θέλυμνον

θέλω
θέλυμνον, ου (τὸ) seul. pl. τὰ θέλυμνα, fondements (des choses) Empéd. 21, 6 Diels.
Étym. pré-grec ; cf. προθέλυμνος, τετραθέλυμνος.