θεοφορία

θεοφόρος

θεόφορος
θεο·φόρος, ος, ον :
1 qui porte un dieu, Eschl. fr. 224 ||
2 (nom) qui renferme un nom de divinité, c. Διόδωρος, Διοχλῆς, etc. Ath. 448e.
Étym. θ. φέρω.