θεοφόρησις

θεοφόρητος

θεοφορήτως
θεοφόρητος, ος, ον :
1 pass. inspiré par un dieu, Eschl. Ag. 1140 ; Plut. M. 54c ||
2 act. qui porte une divinité, Luc. As. 37, 38.
Étym. θεοφορέω.