θεωρητικός

θεωρητός

θεωρία
θεωρητός, ή, όν :
1 qu’on peut observer, visible, DS. 14, 60 ; El. N.A. 9, 6 ||
2 qu’on peut contempler, observer par l’intelligence, Plut. M. 722b ; DL. 10, 47.
Étym. vb. de θεωρέω.