τραπεζήτης

τραπέζιον

τραπεζιτεύω
τραπέζιον, ου (τὸ) []
1 petite table, Phylarq. (Ath. 142d); Plut. Demetr. 20 ||
2 table de changeur, Lys. fr. 28 ||
3 trapèze, fig. de géométrie, Arstt. Probl. 15, 4, 1 ||
4 région plate, plateau, DP. 175 ; Str. 130.
Étym. τράπεζα.