Τύχη

τυχηρός

τυχηρῶς
τυχηρός, ά, όν []
1 fortuit, accidentel, DH. 7, 68 ; Plut. M. 6a, etc. ; τὸ τυχηρόν, Plut. M. 23e, le hasard ; τὰ τυχηρά, Plut. M. 35a, les chances du hasard ||
2 heureux, Eschl. Ag. 464 ; Arstt. Pol. 4, 11, 1.
Étym. τύχη.